Az olasz dialektolgia az jlatin nyelvszet egyik leggazdagabb terlete. Olaszorszg terletn szmos (egyes becslsek szerint 200 krli) jlatin dialektust s aldialektust (nyelvjrst) hasznlnak. Ezek az olasz dialektusok (dialetti italiani) szakrl dl fel haladva ersen klnbznek egymstl, oly mrtkben, hogy kt tvolabbi beszl meg sem rti egymst: gy a klcsns rthetsg vgett mindenkinek beszlnie kell a sztenderd olasz nyelvet (olasz kznyelv).
Az ers dialektlis tagolds oka az egysges Olaszorszg, illetve az olasz irodalmi nyelv ksi kialakulsa volt. Sok olasz dialektust ma mr teljesen nll jlatin nyelvknt tartanak szmon, amelyek mr sajt helyesrssal is rendelkeznek. Ilyenek a szicliai, a npolyi, az emilin-romanyol, a velencei, a lombard, a ligur, a piemonti, a szrd s a korzikai.
A dialektusok hovatartozsa nyelvszetileg mg az jlatin nyelvek csoportjain bell sem egysges: a La Spezia s Rimini vrosokat sszekt kpzeletbeli vonaltl szakra a nyugati, mg dlre az italo-dalmt jlatin nyelvekhez tartoznak. A kett kztt termszetesen tmeneti nyelvjrsok is vannak, mint pldul az olasz irodalmi nyelv alapjul szolgl toszkn dialektus. A nyugati s italo-dalmt jlatin nyelvek bizonyos, fleg hangtani tulajdonsgok alapjn klnlnek el, ilyen meghatroz jellemz pldul a szkzi egyszer mssalhangzk viselkedse – zngsls, eltns stb.
Az olasz irodalmi nyelv alapjul a kzpolasz dialektuscsoport, ezen bell elssorban a kzpkori toszkn dialektus szolglt. Az ebbl kialakul mai sztenderd olasz nyelvre azonban a tbbi kzeli kzpolasz dialektus, gy a rmai dialektus is hatst gyakorolt. rdekes mdon a mai toszkn dialektus a sztenderd olasz nyelvtl a kiejtsben szreveheten elklnl, pldul egsz Olaszorszgban egyedl a toszkn dialektus hasznlja a 'h'-mssalhangzt a 'k' helyett: pldul a 'come' sz hme ejtse a kznyelvi kme helyett. A kznyelvi 'cs'-mssalhangzt - a rmaihoz hasonlan - a toszkn dialektus is "s"-nek ejtik, szemben a sztenderd olasz ejtssel: pldul a 'cinquecento' sz sinkuesento ejtse a kznyelvi csinkuecsento helyett.

|